<?xml version="1.0" encoding="utf-8" standalone="yes"?>
<rss version="2.0" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom">
  <channel>
    <title>Indiános on Egy Új Világ Meséi</title>
    <link>http://holvolt.hu/categories/indi%C3%A1nos/</link>
    <description>Recent content in Indiános on Egy Új Világ Meséi</description>
    <generator>Hugo -- gohugo.io</generator>
    <language>en-us</language>
    <lastBuildDate>Tue, 24 Oct 2017 14:03:56 +0000</lastBuildDate><atom:link href="http://holvolt.hu/categories/indi%C3%A1nos/index.xml" rel="self" type="application/rss+xml" />
    <item>
      <title>Prücsök és a tollak</title>
      <link>http://holvolt.hu/2017/10/24/prucsok-es-a-tollak/</link>
      <pubDate>Tue, 24 Oct 2017 14:03:56 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2017/10/24/prucsok-es-a-tollak/</guid>
      <description>Prücsök és a tollak
Prücsök tollakat gyűjtött, az egész egy tanyasi udvaron kezdődött, évekkel ez előtt, mikor meglátott egy szép pihét, amit táncoltatott a szél és addig futott utána, amíg elcsípte. Ezt követően aztán lett mindenféle eleme a gyűjteménynek: galambtoll, tyúktoll (ezekből sokféle), kakas tolla, bármi, amit útközben talált.
Egyszer vendégségbe ment és ott egy vázában hatalmas, pihés tollakat tartottak, utóbb kiderült: azok nandu tollak és mivel látszott a kislányon, hogy mennyivel magával ragadják, egyet meg is kapott ajándékba.</description>
    </item>
    
    <item>
      <title>A döntés</title>
      <link>http://holvolt.hu/2015/09/06/a-dontes/</link>
      <pubDate>Sun, 06 Sep 2015 11:09:57 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2015/09/06/a-dontes/</guid>
      <description>Tél volt. Az asszony csak kóborolt az erdőben… próbálván maga mögött hagyni a fájdalmát. Egy idő óta már havazott, de ez nem érdekelte, nem féltette a nyomokat. Nem akart hazatalálni. Nem volt hová hazatérnie. A férfire gondolt, akinek az otthont teremtette és aki már soha többé nem hajtja álomra mellette a fejét.
Megint átjárta a szívét ez a mély fájdalom. Potyogtak a könnyei… Magának sem akarta beismerni, hogy meghalni indult. Egyszerűbbnek tűnt csak elveszni az erdőben…</description>
    </item>
    
    <item>
      <title>Van tovább</title>
      <link>http://holvolt.hu/2015/09/06/van-tovabb/</link>
      <pubDate>Sun, 06 Sep 2015 10:58:19 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2015/09/06/van-tovabb/</guid>
      <description>Aztán becsukta a szemét. Egy hatalmas mezőn állt, magas volt a fű, alkonyodott. Szétnézett, de a táj nem volt ismerős. Elindult a nap felé, és ahogy lépkedett, egy nőt látott közeledni. Ismerős volt a járása, ismerős volt az alakja.
Közelebb ért, és látta, hogy a nő Szélszava és mégsem ő.
– Ez itt az Örök Vadászmező? – kérdezte Fekete Toll.
– Öröknek örök… – felelte mosolyogva a nő.
– Mit csinálok itt?</description>
    </item>
    
    <item>
      <title>Szélszava gyásza</title>
      <link>http://holvolt.hu/2015/09/06/szelszava-gyasza/</link>
      <pubDate>Sun, 06 Sep 2015 10:58:04 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2015/09/06/szelszava-gyasza/</guid>
      <description>Érezte. Abban a pillanatban, amikor ráomlottak a kövek a szurdokra, Szélszava elvesztette az eszméletét és a földre rogyott. Érezte, de nem tudta, nem akarta felfogni, mit jelent ez az érzés… attól a naptól kezdve nem énekelt.
Meggyújtotta minden este a tüzet, és figyelte a nyugati látóhatárt. Már csak pár nap volt a télig, látta, amint a hegyek felől gyűlni kezdenek a hófelhők. „Azt ígérte, az első hóra visszatér” – suttogta saját magának.</description>
    </item>
    
    <item>
      <title>A félelem ára</title>
      <link>http://holvolt.hu/2015/09/06/a-felelem-ara/</link>
      <pubDate>Sun, 06 Sep 2015 10:51:03 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2015/09/06/a-felelem-ara/</guid>
      <description>Ez volt a negyedik bölényvadászat, ami Fekete Toll vezetett, idén korábban indultak útnak, mint az elmúlt években, mert a bölények mind északabbra tanyáztak.
– Hosszú útra megyünk – szólt a férfiakhoz a készület idején – Hideg lesz, mire visszatérünk.
A szívében erő volt, hitte, hogy az út, amire indulnak, elvezeti őket a csordához. Szétnézett a törzsön, a sátrakon… látta az asszonyokat, ahogy sürgölődnek, a gyerekeket, ahogy játszanak, látta Szélszavát, ahogy a mokaszinját varrja és közben énekel.</description>
    </item>
    
    <item>
      <title>A sakálisten legendája</title>
      <link>http://holvolt.hu/2015/08/10/a-sakalisten-legendaja/</link>
      <pubDate>Mon, 10 Aug 2015 08:02:22 +0000</pubDate>
      
      <guid>http://holvolt.hu/2015/08/10/a-sakalisten-legendaja/</guid>
      <description>– Elmondod még egyszer? – erősködött Thimeo.
– De már ezerszer hallottad – válaszolt a sámán.
– Kérlek… – szólt az ifjú vadász.
Több emberöltővel ezelőtt – kezdte a sámán a történetet – Navaru volt a törzs legjobb vadásza. Fürge volt, mint egy szarvas, erős, mint egy medve és kitartó, mint az őszi eső. Mindig zsákmánnyal tért meg. Tisztelte az erdőt és az kegyes volt hozzá.
Néha napokra eltűnt a vadonban, nem hagyva maga után semmilyen nyomot, mégis hazatalált.</description>
    </item>
    
  </channel>
</rss>
