Miért „hol volt”?
Amikor gyerek voltam, mindig csodálkoztam, hogy miért kezdődik úgy egy mese, hogy „hol volt, hol nem volt”. A „hol volt” részét értettem, abban volt valami, amiről a mese szólhatott… na de a „hol nem volt”?
Az Új Világ Meséi – „hol volt” mesék, amikben a „hol” mindig változó, lehet a Száz éves völgyben, a Hold másik felén, de akár a szomszéd utcában is.
Kiknek szólnak ezek a mesék?
Leginkább olyanoknak, akiket foglalkoztat az önismeret, akik egy-egy mese kapcsán elgondolkodnak arról, amit olvastak. Megnézik, hogy vajon mit mutat, milyen tanulsággal jár, milyen érzéseket mozgat meg bennük a történet. Leginkább persze annak örülnék, ha egy-egy történet alatt megjelennének kommentek, ahol az olvasó ír a tapasztalatairól, felismeréseiről… hiszem ugyanis, hogy mindenki valami mást lát meg ezekben a történetekben, mindenki egy kicsit önmagából talál bennük.
Honnan jön a meseírás? Miket írtál eddig?
Az első meséskötetem, amit 1998-ban írtam, a „Mesél a Szél” címet kapta. Most, hogy több, mint 15 év távlatából újra olvasom ezeket a történeteket, már sok mindent másként fogalmaznék meg… de ezek a mesék már készen vannak, tiniként így láttam őket, így tapasztaltam az Életet magam körül, most már így maradnak. 🙂
A másik fontos mesekönyv a „Carla”, amit szintén akkoriban kezdtem el, de közben számtalan új szereplő jelent meg benne és persze a helyzet is fokozódott. Ebből a trilógiából jelenleg az első kötet van készen, a többit még őrizgetem érzésben, gondolatban.
A mesék jelentős része „rendelésre” készült, évekkel ez előtt kitaláltam ugyanis egy „meseigénylő” lapot, amin lehetett meséket kérni, néha elolvastam az igénylést és azonnal írni is kezdtem, máskor hónapok kellettek hozzá és vannak olyan rendelt történetek is, amik még mindig váratnak magukra.
Mi az az Új világ, ahonnan a mesék jönnek?
Azt figyeltem meg, hogy nagyon sok mese egy érzésből indul bennem, amit szeretnék megmutatni, de érzéseket átadni egyáltalán nem egyszerű, néha néhány mondat, néha egy egész történet kell hozzá.
Hiszem azt, hogy létezhet egy Új Világ, amiben az emberek érzésekkel fordulnak egymás felé és ezekből adnak át egymásnak, és ahol érzés van, ott nincs indulat, nincs gyűlölet, nincs harag, féltékenység, háború…
Honnan vannak a „tanmesék”?
Ezeket a meséket 3 éve kezdtem írni, mikor beiratkoztam a Fontanus Központ képzéseire. Az a tudás, tanítás, amit ott kaptam, az a sok szeretet és figyelem, amivel az oktatók és a hallgatók fordultak és fordulnak felém, ilyesmikre ihletett.
Hogy néz ki egy mesecsoport?
Ez általában 12-15 fős csoport, ahol a résztvevők mind kiváncsiak önmagukra. A játék során eszközöket, díszleteket, kellékeket használunk meg persze a fantáziánkat. A mesecsoport a csoportszabályok ismertetésével kezdődik és egy megosztásokat, felismeréseket tartalmazó körrel zárul, mely után mindig van lehetőség további kérdések feltételére.
Milyen képzetséged, gyakorlatod van a mesecsoportokhoz?
Van mögöttem 7 év pszichodráma, egy befejezett aszisztensi képzés és egy 90%-ig vitt felsőfokú képzés. Ott a vizsgát már azért nem tettem le, mert rájöttem, hogy másban hiszek. Olyan csoportokat szeretek tartani, ahol egy kb. 3 órás foglalkozás alatt meg lehet indulni az önismeret és a felismerések útján, a mesék segítségével. Több, mint 8 évig tartottam mesecsoportokat a Láthatatlan Egyetem képzésein és tettem eleget más felkéréseknek. Jelenleg egy különleges projekten dolgozom, amivel egyszerre 80-100 embert is lehetne mozgatni.
Mire jó egy “mesecsoport”?
A mesék segítenek meglátni magunkat. Egyedi technikával dolgozom, ahol egy-egy csoportjáték irányított, a témához illeszkedő feladatokat kell megoldaniuk a játékosoknak és a végén lehetőséget kapnak, hogy a saját tetteikkel, döntéseikkel (és azok eredményével) találkozzanak.