Zakariás órák óta a fiókban kuporgott… már ismert minden zoknit egyesével. Vannak kisvirágosak, meg vannak csíkosak, meg pöttyösek. Nyilvánvalóan kislányhoz jött, egy kislányhoz, akinek indokolatlanul sok zoknija van.
A Szabályzat szerint csak olyan szobába szabad belépni, amelyben vagy nincsen senki, vagy az ott tartózkodó személy alszik. Persze, egy másik pontján a Szabályzat kimondja azt is, hogy a küldetést végre kell hajtani napkelte előtt, ráadásul erre az éjszakára két küldetést is osztottak rá. Ezt meg egy kórházasat. Utálta a kórházakat, többek között azért, mert nem voltak zoknis fiókok, csak műtőssapkásak, meg injekcióstűsek, meg gyógyszeresek…
Az eredeti terv szerint a célszemélynek ott az ágyban, aludnia kellett volna. A célszemély viszont jól hallhatóan sírdogált. Zakariás a fiók hátsó sarkába húzódott és felkapcsolta a fejlámpáját, hogy még egyszer ellenőrizze a küldetést. A manómantra a tenyerén (mindig ide írta fel, mióta egyszer elkeverte a cetlit) így szólt:
Kettő volt,
egy marad,
ha nincsen
kapcsolat.
Lassan egy évtizede volt már a zoknikommandó oszlopos tagja, de ilyet még sosem élt meg valamit már pedig tenni kellett… Nagyon lassan, hangtalanul, kintebb tolta a fiókot. Legalább látni szerette volna a helyzetet… Az ágyon egy kisebb kupac gömbölyödött össze és ütemesen rázkódott. A szoba felét egy utcai lámpa fénye világította meg.
Kimászott két fújásnyira megnövesztette magát és óvatos lépésekkel közelebb sétált. Most nyilván nem volt helye további a növesztő varázsoknak, hiszen akkor sokkal nehezebben rejtőzött volna el, ha esetleg arra kerül a sor. A kupac az ágyon – a paplan alá bújva – szipogott. Óvatosan tovább lépkedett és aztán meglátta a másik ágyat. Hirtelen meghűlt az ereiben a vér… Arról egyszer sem volt szó, hogy itt ketten lesznek. A másik ágy árnyékban volt, a szekrény a félig nyitott ajtajával eltakarta. Nem volt mit tenni, meg kell néznie, mi a helyzet a másik gyerekkel. Csak pár lépés a szennyeskosár, annak a tetejéről mindent látni fog. Felmászott… az ágy meg volt bontva, de nem feküdt benne senki sem.
– Nafene – gondolta a manó. – Ez egyre cifrább. Elkezdett ereszkedni, és mikor már majdnem földet ért: megnyikordult a kosár. A sírás hirtelen abbamaradt. A manó érezte, hogy a kislány a paplan alatt most nagyon fél. Nem akarta, hogy féljen, nem akarta megijeszteni sem… nem is kéne, hogy tudja, hogy itt van. De a kosárról le kell kászálódni valahogy. Próbált másik vesszőre lépni, de az is nyikorgott. Hirtelen egy éjjeli lámpa fénye töltötte be a teret… a kislány a paplan alól azonban nem került elő, csupán egy kinyújtott kéznyi látszott belőle, ami a lámpakapcsolón matatott.
– Ki van itt? – kérdezte egy halk hangocska.
Zakariásban felrémlett megint a Szabályzat: 3. cikk, 2. passzus: Sose vegyenek észre! 3. cikk, 2. passzus. 1. sz. kiegészítés: Ha észrevettek, tűnj el, mint ha ott sem lettél volna!
De vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet betartani a Szabályzatot, mert oka lehet annak, hogy a célszemély nem alszik, annak is, hogy nyikorog a kosár… és annak is, hogy a másik ágy üres. A manó pedig szeretett a dolgok végére járni. Lehuppant a földre, fújt még két levegőnyit a jobb hüvelykujjába és az ágyak felé indulva ezt mondta:
– A szobádban sertepertélő manó vagyok, akit jól megijesztettél.
– Te is megijesztettél engem. – hangzott a válasz, de a takaró nem mozdult. Zakariás felmászott az üres ágy szélére és lóbálni kezdte a lábát.
– Ha kikukucskálsz a takaró alól, eldönthetjük, hogy érdemes-e félnünk egymástól.
Először megjelent valami kócos barna haj, aztán két nyusziszem, amik eredetileg szintén barnák lehettek, de most a sok sírástól vörös volt mindkettő. A szemek méregették még kicsit… aztán a kislány megszólalt:
– Ott maradhatsz az ágyamon.
– De hát ez nem a te ágyad, hiszen nem ebben fekszel.
– Az az én ágyam, ez Borkáé. – mondta a gyerek és megint fejére húzta a paplant és zokogni kezdett. Zakariás tanácstalanul nézett.
– Ki az a Borka? – kérdezte.
– A testvérem… – jött a hüppögés.
– És hol van most, hogy te fekszel az ágyában?
– Kórházban.
– Hogyhogy?
– Nem tudom… Egyszer csak rosszul lett és aztán már nem engedtek oda hozzá és elvitték és meg sem látogathatom. Senki nem mond semmit, de érzem hogy baj van, mert nekünk egy helyen kellene lennünk, szüksége van rám, mert én ő is vagyok.
– „Ha nincsen kapcsolat…” – mantrázta a manó magában. Aztán elmosolyodott.
– Azt hiszem, hogy van itt valami, ami segíthet… – Beletúrt a táskájába. – Tudod mi ez?
A kislány megint kikandikált a paplan alól.
– Egy kesztyű?
– Hát majdnem… ez egy „veledon”. Úgy működik, hogy ha a kezedre húzod és az ujjadat a füledhez teszed, ide a tenyerébe meg suttogsz, akkor az, aki a párját hordja, hall téged.
– Milyen manó vagy te?
– Zoknikommandós – húzta ki magát Zakariás büszkén.- mi vagyunk azok, akik fél pár zoknikért cserébe jót teszünk.
– És akkor most a másik veledont elviszed Borkának és akkor beszélhetek vele? – kérdezte reménykedve.
– Így tervezem, ideje is. – felelte a manó és elindult a komód felé. Épp csukta be a fiókot, amikor a kislány utána szólt:
– A szivárványosat vidd, az a legszebb.
…..
A második fiók fehér volt, gyógyszerszagú. Óvatosan kikandikált… A szoba csendes volt, a kórteremben csak egy ágyban feküdt gyerek. Most egyáltalán nem tétovázott már. Szabályzat ide-vagy oda, át kellett adnia a veledont. Odasétált az ágyhoz, amiben egy pont ugyanolyan kislány feküdt, mint a nyusziszemű, csak ennek az arcán lázrózsák égtek.
– Szia Borka – mondta neki.
– Szia manó – suttogta az.
– A testvéredtől jöttem és ezt hoztam neked. – a kislány a testvér szóra egészen felélénkült.
– Nina küldött egy kesztyűt?
És akkor, aznap már másodjára, Zakariás elmagyarázta, hogy miként is működik a veledon. Borka felhúzta, hanyatt feküdt az ágyon, a tenyerét a füléhez emelte és azt mondta:
– Hallo.
Aztán sokáig nem történt semmi…
Zakariás kicsit meg is szeppent, hogy valami hiba lehet a rendszerben és nem jött létre a kapcsolat. De aztán Borka egyszer csak felnevetett és elkezdett a paplan alatt kotorászni, majd átnyújtott a manónak egy napraforgós, sárga orrú gyerekzoknit, ami még meleg volt.
– A fiókban úgyis csak gyógyszert találnál.
Comments
Nothing yet.