Prücsök felnő
A gyerekszoba ajtófélfája tele van rovátkákkal, vannak közöttük néhány centi távolságban fekete jelölések és sokkal ritkábban néhány piros. A pirosok közül jónéhány 1,5 méter feletti magasságban található.
Az ajtófélfa egészen egyszerűen működik: ha Prücsök kitalál valamit, amit szeretne, Apa megjelöli az ajtófélfán, hogy ahhoz mekkorára kell nőnie. Van rovátkája a kétkerekű biciklinek, a görkorcsolyának, a saját telefonnak, laptopnak, de van ilyene az amerikai utazásnak és az erőben alvásnak is. (Az erdőben alvás még körülbelül 10 cm távolságra van a legutóbb mért értéktől.)
A magasság rögzítésének volt egy precíz menete. Általában úgy zajlott, hogy Prücsök megjelent a dolgozószoba ajtajában egy kemény fedeles mesekönyvvel és megállt. Állás közben lassan az egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, mint aki táncol, nem szólt, csak nézett. Egészen addig, amíg Apa rá nem figyelt.
– Azt hiszem, készen állok, a megmérettetésre. – mondta ilyenkor, majd kacagva elszaladt a gyerekszoba felé. Apa pedig követte.
Mire odaért, Prücsök már a hátát a félfának támasztotta, kihúzta magát és a fejére tette a könyvet. Sosem találta el a derékszöget, így Apa megigazította.
– Kész? – kérdezte izgatottan a kislány.
– Kész. – válaszolt az apukája.
Amint megkapta a jelet Prücsök már suhant is ki a könyv alól és pipiskedve nézte, hogy vajon elég-e a mért magasság a következő kéréshez. Néha az volt, máskor nem.
A mai estében volt valami furcsa. Bár megjelent Prücsök az ajtóban, kezében a mesekönyvvel, nem kezdett el hintázni, hanem óvatos volt és kimért, ráadásul egy nagy, mintás kendő volt a fején.
– Szép kendő… – kezdte a beszélgetést Apa.
– Megmérsz? – kérdezte Prücsök.
– Igen, mikor?
– Most… – válaszolta a kislány, de nem kezdett el szaladni, hanem nagyon óvatosan és lassan indult a gyerekszoba felé.
Apa nem tudta nem észrevenni, hogy a kendő hátsó része lelkesen farokcsóvál, de – gondolta – ha már belevágtak ebbe, megnézi, mit is akarhat a gyerek.
Prücsök tehát (fején Szotyival) elegyensúlyozott a gyerekszobáig és beállt az ajtófélfához.
– Így mérjem, kendőben? – kérdezte Apa.
– Igen. – válaszolta a kislány.
– Ok, ne mozogj. A kendőd se mozogjon… – tette hozzá Apa.
Lassan ráillesztette a mesekönyvet a kendő tetejére.
– Kész?
– Kész.
– Elég magas? – kérdezte Prücsök.
Apa nézte, hogy az új jelzés a piros vonal felett van. Gondolkozott, hogy most mit mondjon? Hogyan értheti meg egy hatéves, hogy a magasságmérés csak egy eszköz, hogy valójában nem fizikai szinten számít a nagyság, hanem belül. Az kell az erdei túrához, hogy érettebb legyen, hogy tisztába legyen a veszélyekkel, hogy képes legyen vigyázni magára, hogy ne legyen vakmerő, de ne is féljen. Az ő mércéje szerint minél magasabb volt valaki, annál több döntést hozott, annál több felelősséget vállalt. Nézte a lányát, aki várakozó pillantásokat vetett rá, és közben egy kiskutya szuszogott a fején.
– Prücsök… hol van Szotyi? – kérdezte végül.
– Itt. – mutatott a kendőre a kislány.
– És miért van ott?
– Mert az jutott eszembe, hogy ami nekem egyedül nem megy, arra ketten együtt elegek leszünk.
Apa egy ideig hallgatott, nézte a lányát és próbálta kitalálni, hogy az vajon mikor nőtt ekkorát, és aztán így szólt:
– Elég magas.
Comments
Nothing yet.