Édua meséje
Csak egy penny
A kislány megállt a híd közepén. Nagyot sóhajtva a korláthoz lépett, előre nyújtotta a két karját, és lassan szétnyitotta összekulcsolt kezét. A két kis tenyér közt egy apró papírhajó lapult. A lány nézte egy ideig, majd megsimogatta, és így szólt:
Sisira szétnézett az arcokon.
A mi királyunk a leghatalmasabb, csatában eddig senki sem győzte le, a Sötétség és Lázadás zsoldosait is az Ormos hegyen túlra űzte. Gazdagsága messze földön híres. Ám a dicsőségnek szörnyű ára van. Az ember magára marad, nem bízik senkiben, úgy érzi ellenségek veszik körül, és mindenki a hatalmára tör. Ezért elfordul legkedvesebb alattvalóitól, száműzi legjobb barátait és tanácsadóit, mert azok túl sokat tudnak róla. Ez történt az uralkodónkkal is. Mindenhol összeesküvést sejtett, mindenkire…