Érdekes útra tévedt.
Ültek az asztal mellett… hívatta őket, hát most ott voltak: a Harcos és a Mágus. Egymással szemközt foglaltak helyet, ami magától értetődő volt, hiszen szinte sosem sem értettek egyet.
Tami egy ideje már kívülről nézte az életét… mint valami filmsorozatot, ami még csak egy brazil szappanoperára sem tudott hasonlítani, akkor legalább lettek volna benne kiszámítható fordulatok, de így… Nézte az életét és unatkozott. Néha már annyira unta a szürke egymásután napokat, hogy arra gondolt, talán ki kellene kapcsolni a műsort… mert hogy minek… Értelmetlennek tűnt az egész. Nem volt benne változás, nem voltak benne örömök, inkább csak mímelt volt a vigyorgás.
Kisróka egy szék támláján egyensúlyozva tologatta a szekrény tetején a dobozokat. Gondatlanul elrejtett csokit keresett, esetleg kekszet. Egyszer csak felderült az arca és rángatni kezdett egy méretesebb valamit. Elhúzta a szekrény pereméig. A valami fekete volt és fém pántokkal lezárt. Leemelte és óvatosan az asztalra tette…
Kincset rejthetett. A kincseket tipikusan ilyen helyeken szokták elrejteni. Épp felpattintotta a zárat, mikor Babszi belépett a szobába.
– Nahát – szólt kicsit meglepve.
–…
Vacsora fehérben