Prücsök és a felelősség
Prücsök és a Káoszkirály
– Van egy új játékunk! – kezdte lelkendezve mesélni Prücsök. – úgy hívják, hogy „egymásbanézős”.
– És hogy kell játszani?
– Leülsz és a másik szemébe nézel.
– Ennyi?
– Addig ülsz ott, amíg bele nem látsz. Szotyi is tud ilyet… gyakoroltunk. Meglátja, ha szomorú vagyok.
– Szomorú vagy?
– Néha igen.
– Miért?
– Megint anyák napja lesz. Megint biztos hajtogatni kell majd valamit és majd mindenki izgul, meg készül, meg tervezgeti, hogy hogyan adja át az ajándékot… nem akarok iskolába menni, nem akarok…
Prücsök (anyakönyvezett nevén: Bölcskey Sára) lassan biciklizett, igyekezett egészen halkan tekerni, hogy szinte hangja se legyen a mozgásnak. A madarak dalát figyelte, néhányat már meg tudott különböztetni egymástól. A park széle felé az egyik bokor mellett azonban valami új zaj ütötte meg a fülét. Nyüsszögésnek hallotta, de mivel nem volt benne biztos, tekert még egy kört. A bokorból továbbra is valami halk, sírós hang szűrődött ki.
Megállt és letámasztotta a biciklit és egészen lassan és…
Az időutazó