Yamen óvatosan vitte a tálcát. Különleges kegyben volt része, a Mesterrel teázhatott. Könyökével nyomta le a kilincset és lábával támasztotta a nehéz faajtót.
– A nehezén túl vagyok – gondolta, mert már csak néhány méter választotta el az asztaltól, ami mellett a Mester ült és elmélyülten tanulmányozott egy tekercset. Hallotta ugyan, hogy a tanítvány megérkezett, de nem nézett fel.
– Még két méter, még egy – számolt magában Yamen. Majd az asztal mellé érve elkezdte leengedni a tálcát, de valahogy nem sikerült jól kiegyensúlyoznia a rajta lévő készletet és váratlanul megingott, utána kapott, hogy a kancsó forró víz ne boruljon se a tekercsre, se a Mesterre, de a kompenzálástól az egyik csésze leesett és apró darabokra tört.
A Mester felnézett.
– Köszönöm. – mondta, majd a porcelándarabokra mutatott a földön: - Mostantól ez a te csészéd.
Yamen dermedten állt.
– Szedd össze, … minden darabját. – utasította a Mester, de nem volt rosszallás a hangjában.
Yamen engedelmeskedett és féltérdre ereszkedve a markába gyűjtötte, majd tanácstalanul nézegette.
– Most elmehetsz.
A tanítvány felállt, meghajolt és távozott.
Később az asztal mellett ülve, gyertyafénynél megpróbálta egymáshoz illeszteni a darabokat. Mind megvolt, de hiába… a csésze teaivásra teljesen alkalmatlanná vált. Napok teltek el, Yamen újra és újra összerakta a darabkákat, végiggondolva közben, hogy hol hibázott, mit tett volna másként. Szeretett a Mesterrel teázni, hiányoztak neki a szertartások, de így … csésze nélkül nem mert engedélyt kérni a csatlakozásra.
Egyik reggel, mikor kezdett nagyon nekikeseredni, eszébe jutott egy régi igazság: a Mester nem büntet, a Mester tanít. Forgatta magában a mondatot és érezte, ahogy elpárolog belőle a szomorúság és a félelem… és amint tere volt a bizalomnak, meg is jelent a Mester.
– Tegyük fel, hogy minden kis darab porcelán egy következmény, mi történhet velük? – Elfelejthetem őket. – Így igaz… – mondta a Mester, - ha elfelejted, az olyan, mintha kidobnád, de ezeket még őrzöd, miért? – Mert emlékeztetnek arra, amit tettem és lehetőséget nyertem általuk, hogy újragondoljam a történteket és … legközelebb majd másként járjak el.
A Mester bólintott.
– Este hatkor teázunk. – mondta Yamennek és egy pergament valamint egy kis vászonzacskót tett le mellé.
A tanítvány óvatosan nyitotta ki a tekercset, amely a kintsugi technika leírását és lépéseit tartalmazta, mellette a zacskóban pedig aranypor volt. Egy cetlin a Mester írásával ez állt: “Minden következmény, amivel szembenézel, tapasztalattá válik és egyedivé formál.”
Comments
Nothing yet.