Az őszinteségről
…
– Apa, most oda állsz te? Bejelölünk téged is? – kérlelte a kislány, miközben óvatosan leszedte kendővel együtt Szotyit a fejéről.
– De, hát én már nem nővök tovább. – válaszolt az apukája.
– Kérlek, kérlek,… – erősködött a kislány. – Nagyon fontos.
Prücsök olyan kevésszer kért bármit, hogy Apa fogta a mesekönyvet, a ceruzát és berajzolta a saját magasságát is.
– És most? – kérdezte aztán.
– Most rajzolj egy piros csíkot, ennyivel fentebb – mondta Prücsök és kb. fél métert mutatott.
– Prücsök,…
Prücsök felnő
– Apa – szólt egyik reggel Prücsök, miközben a zabpelyhet kanalazta – új frizurát szeretnék.
– És miért? – kérdezte Apa, aki ilyen szempontból már rutinos volt. – Láttál valamit a suliban?
– Nem. Csak azt néztem, hogy Szotyit milyen könnyű megfésülni, az ő szőre nem csomósodik be, nem akad össze, nem húzza a fésű… én is ilyet szeretnék, amivel reggelente nem kell időt tölteni, csak megrázom és már kész is.
– Biztos ez? – jött újra a kérdés, hiszen felnőtt férfiként a rövid haj előnyeivel…
Yamen és a fa
A kert hátsó részében volt egy fa. Végtelenül öregnek tűnt, de évek óta nem hozott sem levelet, sem virágot. Mikor arra sétáltak, a Mester megkérdezte Yament:
– Ha erre a fára nézel, mit látsz?
– Azt, hogy terebélyes, mélyen barázdált… ahogy nézem, talán gyümölcsöt termett.
– Hurmát – bólintott a Mester. – Mit látsz még?
– Azt a számtalan évet, ami óta itt növekszik, legalább 50, de lehet 100 is.
– Mit látsz még?
– A múltját, a tekintélyét…
– … az árnyékát. – szólt a Mester.
– Nem…