Egymásra találó lelkek
– Amit ide vésetsz, azt jelenti, amit gondolok? – kérdezte…
– Vége lesz a világnak. – szólt … nyugodtan,
– Vége lesz a világnak, ezt látod?! És annyi, mintha csak azt mondanád “kérek még egy kupa vizet”?
– Vége lesz a világnak, amit ismerünk. Ez a mi dolgunk most. Jeleket hagyni, üzenni azoknak, akik majd akkor a “mostban” élnek, hogy készüljenek fel. Hogy a világ, amit ismernek látszataival és képmutatásaival, hamis tanaival… véget ér.
– És mi lesz?
– Semmi vagy minden… rajtuk áll. Megkapják a…
Tavasz lett. Yamen minden napfelkeltekor felkerekedett és kiszaladt a közeli ligetbe. Hallgatta a madarakat, időnként megölelte a fákat. Amikor visszaért a házhoz, akkor is dal volt benne. Fütyörészett.
Orvos volt, hallássérültekkel foglalkozott, évtizedek óta. Volt benne valami végtelen bizalom és hit, hogy ezeken az embereken lehet még segíteni, hogy sok van közülük, akiknek hallást adhat. Akiknek megmutathatja a hangok birodalmát… A halláskárosultak több kategóriába voltak sorolhatóak, az ő szakterületére azok tartoztak, akik gyermekkorukban vesztették el a hallásukat, úgy hogy közben már felejtették milyen is a hang.
Hitt abban, hogy létezik egy módszer, amivel újra képessé teheti őket…